Nyert Orbán Viktor és a Fidesz – vivát!

Vannak dolgok, amiket sosem tudunk meg. Ki ölte meg Kennedyt, Zrínyivel csakugyan vadkan végzett-e, vagy hogy

aki a bróker Kulcsár Attila fura ügyeiben a jegyzőkönyvek szerint leállítja majd a nyomozást és mindenkit fedez.

ahonnan semmi érdemi információ nem szivároghat ki, elvégre az érintettek kiközösítés terhe mellett nem beszélhetnek, lehallgatókészülékek pedig nincsenek a Sixtus kápolnában. Most ugyan egy kicsit a tévé jóvoltából beleláthattunk a misztikus tanácskozásba, a bíborosok bevonulása, az ülésrend, az eskütétel nyilvános volt. Ennél többet azonban nem kötöttek az orrunkra.

I. János Pál például állítólag így kiáltott fel a megválasztásakor: „Mit tettetek velem? Az Úr bocsásson meg nektek!” 33 nap múlva halott volt. Karol Wojtyla, a történelem első lengyel egyházfője a Szaniszló (Stanislaw) nevet szerette volna választani, de a többiek erről lebeszélték…

A La Stampa című olasz lap információi szerint – és most ezen háborognak az olaszok – Erdő Péter megjegyzése vezethetett Robert Prevost győzelméhez. Az esztergomi érsek ugyanis a konklávé második napján, ebédidőben odament a nagy esélyes druszájához, Pietro Parolinhoz, s azt mondta neki:

Na most ez a beszélgetés két ember között zajlott, esetleg néhány fültanúval. Ha autentikus a beszámoló, akkor valaki megszegte az esküjét, amit ki kell vizsgálni, hiszen súlyos vétek. Valószínűbb, hogy a La Stampának fogalma sincs az egészről. (Én is szívesen írok a világ vezető politikusai, sőt elhunyt királyok és ma élő államférfiak közötti fiktív párbeszédeket, de ezt eddig Donáth Annán kívül senki sem vette komolyan.)

ami a szépirodalomban természetes, a publicisztikába belefér, a hírszolgáltatásba viszont nem. Érthető persze, hogy mindenkit izgat, mit mondhat négyszemközt Trump Zelenszkijnek, Orbán Macronnak, Von der Leyen a Pfizer-vezérnek vagy Palvin Barbi a férjének. De ezek nem nyilvánosak, és némely esetben talán jobb is így. Az újságírók, elemzők, youtuberek pedig megpróbálják összerakni, elméleteket és következtetéseket építenek saját fantáziájukra, aztán csalódnak, ha mégsem úgy történik minden.

Egy esetleges választási siker után bizonyára tárgyalópartnerei őszintén és nyitottan fognak hozzá közeledni. 

A pápaválasztás persze egészen más, mint egy parlamenti vagy elnökválasztás. Prevost sikerére 1 a 66-hoz lehetett fogadni, ritka, hogy valamely országos referendum ekkora meglepetést hozzon. (A románok ugyan tavaly megkísérelték, de azt gyorsan lekavarta az európai mainstream.) Másmilyen a tétje, és egészen különbözőek a bennünk keltett reakciók. Először is itt nem voksolhattunk;

Mi megmaradhattunk annál, hogy drukkoljunk Erdőnek (igen, az esélyesebb Pietro között ezúttal a magyar Péternek), mert fantasztikus dolog lett volna ez a Szent Korona országának. A bejelentéskor, amikor (a latin „birtoklunk” valamit miatt tárgyesetben) a Dominum után nem a Petrum hangzott fel, egy rövid csalódottság fogott el mindannyiunkat. De fél perc múlva már az öröm, a szeretet, a bizalom öntött el bennünket, mert bárhonnan is jött, bárki is Krisztus földi helytartója, ő a mi atyánk, vagyis pápánk.

Na most képzeljük el ugyanezt a demokratikus parlamentarizmusra kivetítve, amint a tévé előtt gubbasztva izgul az egyszeri honpolgár az országgyűlési választások estéjén, drukkol Magyar Péternek, és meghallja, hogy a Fidesz és Orbán nyert. Egy pillanatnyi rosszkedv, talán egy szedte-vette teremtette kiszakadása után mégis felkiált:

amelyet csak olyan valaki vezethet, aki erre érdemes.

A világi és a transzcendens választás persze teljesen más;

Nem is ildomos a kettőt keverni, bár néhány hete bejárta az internetet az a mém, amelyen Trumpot a szentatyaként ábrázolták. Ő azonban nem lehetne pápa (ugyanis nem katolikus), ellenben Robert Prevost lehetne amerikai elnök. Ha mondjuk elindulna 2028-ban és nyerne, létrejönne az USA–Vatikán perszonálunió.

Ez természetesen csak vicc, hiszen XIV. Leó akkor már meglehetősen idős, 74 éves lesz. Igaz, Joe Bident 78 évesen iktatták be, Trumpot másodjára pedig majdnem 79 évesen.

Lehet, hogy egészen másképp kellene hozzáállnunk ezekhez a dolgokhoz: hatalom, választás, legitimáció, elfogadás, együttműködés.

***

(Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda)